DIVAT

Picasso a kék és rózsaszín korszakát éli, a Wright-testvérek repülés-történelmet írnak, 1906-ban San Franciscót lerombolta egy földrengés, Freud megfejtette az ember álmait, Einstein "feltalálta" a relativitáselméletet, Baekeland megalkotta a műanyagot (bakelitot), az Egyesült Államok megépítette a Panama-csatornát, a fényképezés első virágkorát éli, s elkészült az első játékfilm, a „Nagy vonatrablás” (1903) is. Ámde a mi tekintetünkben most ez a sok változás nem lényeg. Ugyanúgy Nyugat diktálja a divatot a maga fényűző központjával, Párizzsal. Az 1900-as év korántsem volt olyan izgalmas, s nem jött el a világvége sem. A cipődivat sem változott egetverően. Viktória királynő korának szemérmes fekete csizmái nem tűntek el teljesen a királynő halálával, a szoknyák még egyébként is a nők bokáját súrolták.

Azonban úgy látszik, lassan a ruhaszegély emelkedni kezd, s ez érdekel minket, hát nézzünk utána a dolgoknak. Kellemes utazásra invitálom- főként hölgy olvasóinkat- a csipkék, a fodrok, selymek és kalapok világába. Ha az 1900-as évekhez térünk vissza, fűzőkre találunk és fodros ruhákat. Meghatározó szavaink a pompa és a luxus. Ez az ún. „Edward- korszak”, mely divatot csakis az tudta követni, akinek tellett rá, ugyanis a legnemesebb anyagokat használták fel egy-egy öltözet elkészítéséhez. A holtcsontból készült fűző bizony selyemmel és coutillal borított, s viselőjének lapos hasat, leszorított medencét, és tornyosuló melleket kölcsönöz. A legtöbb ruhadarab csipkéből készül, vagy valamely részletet biztos, hogy vert csipkével díszített.

Talán idősebb olvasóink még emlékeznek arra, hogy egy időben egyre többet kezdtek el foglalkozni az uralkodó viselet egészségkárosító hatásával. Egy dr. Craig nevű orvos kimutatta, hogy száz fiatal hölgy közül negyvenhárom a túlzott fűzésből eredő betegségbe hal bele, és a többi is gyomor-, lép-, illetve májbántalmakban szenved egész életében. A fűző gátolta a gyermek kihordását is (nem hiába csúfolták magzatelhajtónak is), így e kínzó ruhadarab eltűnt a porondról.

Reformruha, mint fogalom

Az angolszász nők a választójogi harcok mellett élen jártak a ruhareform követésében is, így alakult meg Észak-Amerikában a hetvenes évek közepén az első reformruha-egyesületet, majd 1882-ben Angliában létre is hozták az Ésszerű Ruha Társaságát.

Berlinben 1897-ben alakult meg az Egylet a Női Viselet Jobbításáért nevű szervezet. Újságot jelentettek meg. Új Női Viselet és Kultúra címmel, s kiállításokat rendeztek a nőiruha-reform népszerűsítése érdekében. A legjelentősebb és legnagyobb visszhangot kiváltó kiállítás 1900-ban volt Krefeldben, ahol a fűző nélküli, lágyanívelő, szecessziós ornamentikával dekorált viseletek nagy sikert arattak, s Európa majd minden jelentős képeslapja tudósított a kiállításról.

Magyarországon a gödöllői művésztelep nőtagjai hordtak először reformruhát. Egyszerű, ingszabású ruháik leginkább a preraffaeliták viseletére emlékeztettek. Körösfői Kriesch Aladár ihletésére a művésztelep egyik nagyon tehetséges tagja, Undi Mariska több reformruhát tervezett népi hímzések felhasználásával, de modelljeit inkább csak elméleti érdeklődés kísérte. Az 1900-as évek elején egyre több reformruhát közöltek a divatlapok, s lassan a fiatal, jó alakú nők számára a fűző nélküli egyenes vagy mell alatt elvágott szabású ruhákat a közízlés is elfogadta.

A nyugati nők a Gibson-lány szépségideálját kezdik követni, amit Charles Dana Gibson gyönyörű feleségéről készült tollrajzai tettek népszerűvé. Irene Gibson friss volt és elegáns, vékony derekú, magasra feltornyozott hajjal. Szeretett kerékpározni is, ami független, modern szellemiségre utal. Így lesz a korunk egyik nőideálja az úgy nevezett „Gibson Girl”, aki még egy biciklire pattanva is elbűvöli a férfiakat.

A múltban többnyire kézzel varrták meg a ruhákat, de a századfordulóval egyre jobban elterjednek avarrógépek. Ennek köszönhetően megkezdődhetett a ruhák tömeges gyártása, így a legújabb divatok is megfizethetővé váltak a közép, és alsó osztály tagjainak. Kevesebb vagy vékonyabb alsószoknyák jelentek meg melyekben a gyaloglás is sokkal kényelmesebb. Hatalmas keresettsége lett a szoknya-blúznak. A korunk tervezői a szecessziót is belecsempészik az általuk tervezett ruhákba. Korunk egyik legnagyobb mestere, nem más, mint Paul Poiret. A francia tervező 1908-ban jelent meg a divat porondján olyan darabokkal, mint a szoknyanadrág, a kimonó, és az empire vonalú ruhák.

De Paul Poiret mellett még jó pár ruhatervező karrierje indul be ebben az időben. Többek között érdemes megemlíteni Jeanne Paquint, CallotSoeurst, Jacques Doucet vagy éppen a függőleges pliszírozás nagymesterét MarianoFortunyt.

Kukkantsuk be kicsit az üdülések világába. Korunk hölgyei megmutatják, hogy napozni nyakig felöltözve is lehet, ámde van, akinél kibukkannak a térdek is. Mit is kell viselnünk a vízparton, ha csobbanni is szeretnénk? Nézzünk meg pár fotót az ötletezéshez:

A smink még mindig a régi. Éljen a vonalas szemöldök, a hófehér bőr és a pici, piros száj.