Megszakadt a nagy szerelem!
Megszakadt a nagy szerelem!
Ady Endre és Brüll Adél –Diósi Ödön
Mindnyájan ismerjük nagy költőnk, Ady és múzsája éveken át ívelő viharos szerelmi történetet. De pontosan mi is lehet az oka szakításuknak? S vajon hogy kezdődött az egész történet? Ezekre mind megkaphatja olvasónk a válaszokat, csak kövesse figyelmesen sorainkat.
Kezdjük az elején. Főhősnőnk Brüll Adél. Léda, egy gazdag kereskedőcsalád lánya 1898-ban meglehetősen rövid ismeretség után ment feleségül a kereskedelmi ügynökhöz, Diósi Ödönhöz. Előzőleg egy huszár szerelme volt, aki elhagyta őt. A friss férj Szófiában dolgozott, és közös életüket ott is kezdték meg. Állítólag a férj a munkája terén nem volt tiszta ember, rengeteg csalás és adóssága miatt menekülni kényszerült a pár, s így kerültek kalandos körülmények között Párizsba. Itt a férfinak sikerült ismét sikeres üzletemberként talpra állnia, s helyzetük 1903-ra rendeződött. Adél párizsi dámaként 1904-ben hazalátogatott szülővárosába, Nagyváradra, s itt ismerkedett meg híres költőnkkel.
Ady akkor még csak fiatal hírlapíró volt. Egymásba szerettek, s Léda már meg is hívta kedvesét Párizsba. A Rue de Lévis 92. szám alatt éltek együtt hárman, a férj, a feleség, és a szeretője.
Érdekes módon Diósi Ödön, akit Dodónak becéztek egyáltalán nem volt hajlandó felszarvazott férjként viselkedni. Nemcsak tűrte, hanem támogatta még a szerelmespár viszonyát.
S ez miért volt lehetséges? Dodó és Léda csak alibi házaspárok voltak: a férj ugyanis a férfiakat szerette. Szinte megkönnyebbülésként érte a fiatal szerető, akit hamar meg is kedvelt. Színházba vagy mulatóba mindig hárman jártak, s sokszor véd- és dacszövetséget alakítottak a gyorsan felpaprikázódó asszony felharagításakor. Igazi, családi idill…
A párizsi hármast sokszor kiegészítette Bubi, azaz Brüll Berta, Léda húga. A változatosság kedvéért bizony ő is szerelmes volt Adyba, s bizony több is volt köztük barátságnál – ugyanis sokszor felkereste a lányt pesti kalapszalonjában.
Diósi Ödön 1906-ban befizette egy földközi- tengeri hajóútra feleségét és Adyt, ahol az idill megszakadt. Kilenc hónappal a hajóút után Léda egy halott csecsemőt hozott a világra. A kislány hat ujjal született, akárcsak Ady. A tragikus eset nemcsak a párt, de Dodót is megviselte.
A csecsemő emlékét „A mi gyermekünk” című vers örökíti meg.
A költő és múzsája még öt évig együtt maradtak az egyre sötétebb fellegekkel borított ég alatt. Gyilkos összeveszések, és heves kibékülések váltották egymást ebben a „héja-nászban”.
Most már végleg szakítottak, ahogy ezt a Nyugatban megjelenő „Elbocsátó szép üzenet” című versben is olvashattuk, mely igazából Adélra való tekintettel minden, csak nem szép.
Adél még reménykedik szerelme visszaszerzésében, de Adynál új csillagzat előjeleit láthatjuk. Vajon ki lehet az a lány, aki újra megdobogtatja költőnk beteges szívét?
1912
Juhász Gyula - Sárvári Anna - Fedőneve: Múzsa
Juhász Gulya 1907-ben kapott tanári állást Váradon. Itt látta meg Nusit, a kissé molett, szőke, kék szemű Sárvári Anna színésznőt, akibe azonnal bele is szeretett. Bejárt a próbáira, a nézőtér egyik eldugott helyéről figyelte, de sohasem merte megszólítani.
De miért nem történt meg írónk szerelmi vallomása? Hiszen aki ilyen szépen bánik a szavakkal papíron, az a való életben, szóban is le tudja festeni érzelmeit-, gondolnánk. Juhász Gyula súlyos depresszióban szenved. A mélypontokon többször is öngyilkossági kísérletet követett el, a rövid felfokozott szakaszokban viszont még ennél is rosszabb történt vele- rajongásig szerelmes lett. A legfőbb: szerelme legtöbbször nem is tudott a költő iránta való rajongásáról. Így történt ez Annával is, aki mit sem sejtett költőnk iránta való érzelmeiről.
Juhász nappal lelkes kritikákat írt az amúgy közepes tehetségű színésznőről, s az estéket vagy a színházban, vagy a lány ablaka előtt töltötte virrasztással.
1908 telén egy picit összeszedte magát, s megkérte egy barátját, hogy mutassa be a kökényszemű szépségnek. Így került el a színésznőhöz egy estre. Itt kezdődött és ért is véget Juhász Gyula és Nusi kapcsolata.
Az Anna-versek címzettje lényegében nem ismerte meg végül, hogy miféle embernek is lett akaratlanul múzsája…
1910
Karinthy Frigyes és Judik Etel - LÁNYSZÖKTETÉS
A 25 éves Karinthy Frigyes fegyverrel a kezében megszöktette Judit Etel színésznőt!
A színház süllyesztőin és hátsó öltözőin keresztül menekült a szerelmespár a feldühödött férj elől, aki állítólag revolverrel üldözte őket. Állítólag meg sem álltak Berlinig, de erről nincsenek biztos információink.
A szerelmespár titkos viszonya már két éve tart.
Még évekkel ezelőtt, Kosztolányi Dezső, Karinthy egyik legjobb barátja mutatta be őket egymásnak a New York kávéházban.
Aki látta már Bogát szerepelni, vagy csak egy kávéházban, az tudja, hogy milyen ragyogó tehetség, arról nem is beszélve, hogy minden ízében nő, a maga pirosra rúzsozott szájával és búgó hangjával. Egy ilyen ellenállhatatlan, telt idomú, kreol bőrű teremtmény bizony könnyen levehette a lábáról a mi Karinthynkat.
De ki is pontosan Judik Etel? Ez megtudhatjuk a „Judik Etelek történetéből”:
Tanárai ígéretes tehetségnek tartották, hiszen a színi akadémiát ösztöndíjjal végezte, pályakezdőként viszont mégis állás nélkül maradt, csak külső tagként játszott a progresszív Thália Társaságban.
Eztán ment feleségül 1907-ben Laki Bakits János kalandorhoz, akiről tudjuk, hogy hol katonatisztként, hol feltalálóként, hol rendőrkapitányként szerepel a lapokban. Három gyermeket is szült ennek a szélhámosnak, aki „egy ízben felszedte és eladta a Podmaniczky utca köveit”.
Bogával goromba volt és elhanyagolta, így nem meglepő, hogy a színésznő örömmel kezdett el találkozgatni Karinthyval.
Mint később megtudtuk 1911 elején már egy párt alkottak, s négyes randevúkban – Kosztolányival és Harmos Ilonával- gyakran jártak moziba vagy kávéházba. Állítólag a két színésznő kissé féltékeny is volt egymásra, ámde ez nem rontotta el a komolyodó kapcsolatokat.
Karinthy „Esik a hó” című idei kötetében a „J. E. asszonynak” ajánlás bizony ám a színésznőnek szólt, ami miatt a féltékeny férj a New York teraszán meg is verte írónkat. Később még párbajra is sor került, ahol az író véletlenül a saját kezét át is lőtte.
Reméljük, a feldühödött férj nem kezd ámokfutásba, s nem olvassa cikkünket, ugyanis mi sok sikert kívánunk a galambpárnak, akárhol vannak.
1912
PÁRCSERE - avagy a Kosztolányi - Karinthy - Harmos - Judik történet
Azt gondolhatjuk, hogy íróink élete nem lehet unalmas, hiszen aki ennyi mindent ily színesen papírra tud vetni, annak nem lehet átlagos, szürke élete. Ezt szerelmi viszonyaiktól sem lehet elvárni, mégis okoznak meglepetéseket e tollal hadakozó, szeretett embereink történetei.
Még 1910.-ben nem ilyen szelek fújtak. Bizony Kosztolányi Judik Etellel is turbékolt valamennyit, ahogy Karinthy is udvarolt Harmos Ilonának.
1908.-ban talált egymásra Karinthy és Harmos Ilona, mikor az író a New York kávézó előtt leszólította a csinos pályakezdő színésznőt, s annyira el kezdte dicsérgetni, hogy az megengedte, hogy felkísérje szülei lakására. A rövid románcból nem lett komolyabb kapcsolat- a szülők legnagyobb örömére, akik nem kedvelték a nappalijukban önfeledten zongorázó fiatalembert.
A fél évig Berlinben bujkáló szerelmesek történetét ismerjük, ezért térjünk is át Kosztolányi és Ilona kapcsolatára.
Akkor kezdődött minden, mikor Kosztolányi a Párizsban tartózkodó Ady helyére került a Budapesti Naplónál. Hírlapíróként meghívást kapott egy vígszínházi premierre, ahol az akkor 25 éves színésznő is jelen volt. Kéri Pál elmondása szerint csak ott ültek békésen egymás mellett a szünetben, s mivel igencsak hasonlítottak egymásra az újságíró meg is kérte Kosztolányit, hogy legyen kedves, és mutassa be a húgának. Dide és Ilona ekkor döbbenten egymásra nevettek, s tisztázták, hogy tényleg milyen hasonlóak a vonásaik.
Ettől fogva találkozgatni kezdtek, mégis inkább játszótársaknak tűntek, mint szerelmespárnak.
Karinthy Márton szerint Ilonának inkább Frici (Karinthy) tetszik, Ilona pedig azt állítja, hogy Etel még mindig szerelmes Kosztolányiba. Talán ezért is lehet ez a kis féltékenység a két nő között.
Hogy mi is a pontos igazság, azt nehéz eldönteni, viszont a mostani állás nem kecsegtet sok jóval. Az író és a színésznő viszonya igencsak viharos, s mi nem tehetünk mást, mint figyeljük az eseményeket, s reméljük a legjobbakat.
1913